Csütörtök reggel óta kettesben vagyunk Zsazsával, mivel István Münchenbe ment. Így megbeszéltük Nikivel, hogy tartunk egy, már hagyománynak számító közös hétvégét. 🙂
Csütörtökön délben találkoztunk Krisztivel és Nikivel a Kálvinon, hogy kávézzunk egy jót. Sikeresen megtaláltuk a kiszemelt kávézót (California Coffee Company), amiről senki sem tudta, hogy hol van. Nagyon fincsi kávét ittunk, beszélgettünk, aztán először Krisztitől kellett búcsút vennünk, majd Nikivel is elváltak útjaink. Pénteken este megint találkoztunk így hármasban, és úgy alakult az este, hogy itt nálunk. Kriszti hozott Bailey’s-t, és saját gyártású csokit, ami nagyon fincsi volt. Rendeltünk pizzát is. 🙂 Nagyon jól elvoltunk, aztán Krisztitől megint csak búcsút kellett vennünk és Nikivel úgy döntöttünk, hogy itt az ideje aludni. Persze ez nem jött össze, sikerült szinte reggelig beszélgetni… 😀 Aztán némi alvás után elindultunk a Westendbe, ahol Kittivel találkoztunk és ebédeltünk. Jó volt, kéne még ilyet gyakrabban. 🙂 Aztán egy rövid cipőnézés volt a program, miután Kitti elindult dolgozni, és hát beleszerettünk néhány gyönyörűségbe, de még próbálás előtt jobbnak láttuk távozni, nehogy vásárolni akarjunk. 😀 És erről jut eszembe, hogy elfelejtettem Nikinek megmutatni az “új” cipőmet. Na majd legközelebb! 🙂 Aztán a Westendből az Alleeba mentünk, ittunk egy fincsi konyakmeggyes kávét a kedvenc felszolgálólányunk ajánlásával, majd lementünk az Intersparba a mai ebéd+vacsimhoz vásárolni. Hazaértünk, és szükség volt egy gyors és részleges kutyafürdetésre. Hát elszenvedtünk vele, de azt kell mondjam, hogy Zsazsa nagyon jól viselkedett közben. Aztán átmentünk a Retroba, ahol vettünk almáspités Danett pudingot ma reggelre, Szamos marcipános Pöttyös Pont2-t a hazaútra, illetve csokit Dankeynak. Ezután jött egy negyedórás pihenés itthon, majd elindultunk Budakalászra Dankey szülinapi bulijába. Útközben összeismerkedtünk egy lánnyal, aki szintén szülinapra ment, csak ő egészen Szentendréig utazott. És csodával határos módon simán odataláltunk Dankeyhoz, pedig nem tudtuk hova kell menni, csak annyit, hogy “jobb bal jobb” (hogy Dankeyt idézzem :D), még a címet sem ismertük. Volt mindenféle finom süti, nagyon finom vörösboros marhapörkölt, és mindenféle innivaló, na meg persze sok ismeretlen arc. Vittünk csokit és pezsgőt ajándék gyanánt. Egész jól feltaláltuk magunkat Nikivel és haverkodtunk mindenkivel, Dankey is jó házigazdának bizonyult. 🙂 Aztán mi 10-kor elindultunk haza, hogy még elérjük az utolsó villamost a Batthányiról. Dankey ki is kísért minket a HÉV-hez, és megmutatta hol találjuk a buszmegállót, ugyanis ezen a hétvégén Békásmegyertől HÉV-pótló buszok jártak, nehezítvén az utazásunkat Budakalászra. 10:15-re értünk ki a megállóba, és álldogáltunk a hidegben Nikivel, mikor már kezdett gyanús lenni, hogy az állítólag gyakran járó busz sehol sincs. Hát megnéztük a menetrendet, és kiderült, hogy 10:12-kor elment a busz, legközelebb 10:42-kor jön. Ez fél óra hidegben ácsorgást jelentett, és azt, hogy lekéssük a villamost a Batthányin, de lehet még a HÉV-et is Békásmegyeren. Hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy felhívjuk Dankeyt, hogy mi a helyzet, és nem lenne-e valaki, aki kocsival elvinne minket Békásmegyerig a HÉV-hez. Ugyanis rajtunk kívül mindenki autóval ment. Kicsit kínosnak éreztük a dolgot, mivel nem ismertünk tulajdonképpen senkit sem. Szerencsére ezt ki sem kellett mondanom, Dankey rögtön rávágta, hogy szól a Daninak (azt hiszem így hívták, de nem vagyok teljesen biztos benne), hogy vigyen el minket. Majd kicsit később hívott újra, hogy mindjárt ott van és hogy ismerjük fel egymást. Na mert persze már az odaúton is sötét volt, és ez eléggé megnehezített mindenféle tájékozódást egy tök idegen helyen. Autóval nagyon hamar eljutottunk Békásmegyerre, állt benn egy HÉV, és mivel nem tudtuk hogy indul el, ezért a következő megállóig elvitt minket a srác, hogy biztosan elérjük. Ott viszont az volt kiírva, hogy 23:24-kor jön a következő HÉV. Ekkor rájöttünk, hogy a busszal elértük volna, mert ezek szerint bevárja a buszt Békásmegyeren, és ezért is állt ott a megállóban, viszont 23:20-kor elmegy az utolsó villamosunk a Batthányiról. Nagyon aranyos volt a sráctól, hogy rögtön vitt is minket a Batthányira, hogy haza tudjunk jutni. Ott aztán pont elértünk egy 19-es villamost, mondjuk az még nem az utolsó volt, de legalább nem kellett a hidegben várnunk, és a Móriczon is rögtön jött egy 18-as, így nagyon hamar hazaértünk. De ez nem így lett volna, ha nem visz minket ki a srác a Batthányira, akkor ugyanis kb. reggelre értünk volna haza… Egyébként odafelé is bajban voltunk, mivel nem tudtuk hol kell leszállni a buszról. Az nyilvánvaló volt, hogy ugyanazok a megállók, mint a HÉV-nél, és hogy a 3. megálló lesz a mienk, csak itt nem mondtak be semmit, és nem is álltunk meg mindenhol, mivel senki sem akart leszállni. Egyszer csak Niki odament a sofőrhöz érdeklődni, és hát kiderült, hogy neki ez volt az első útja ezen a vonalon, és ő sem tudta, hol és mikor kéne leszállnunk. 😀 Szerencsére míg ők beszéltek, észrevettem egy óriási feliratot kint az újdonsült barátnőnkkel, és rögtön jeleztem is, így épphogy megálltunk a megfelelő megállóban. Bár akkor már a sofőr is rájött Nikivel, hogy itt kéne leszállnunk, szóval csak megálltunk volna. 🙂 Azért kicsit vicces, hogy este már esélytelen arrafelé BKV-val közlekedni. És itt nem éjszakáról van szó, hanem este 10-ről. Azért az még nincs olyan későn, szerintem.
Aztán ma felkeltünk, Niki is ránézett a blogra, és végül ez lett belőle. 🙂 Az előző kinézet nem maradhatott, mivel semmit sem lehetett beállítani rajta, de szerintem ez is jól néz ki. Aztán délben Niki hazament, Zsazsa megsiratta, nagyon szomorú volt. Este elvileg István is hazajön… Mozgalmas egy hétvége volt ez és milyen jó volt! 🙂
Katy tárhelye 